Hogyan működik egy Open Banking-fizetésindítás a háttérben?

Mi történik egy Open Banking-fizetés során?

Képzeljünk el egy webáruházat, ahol a vásárló bankkártya helyett a bankszámlájáról indíthat fizetést. A pénz a vásárló bankján keresztül jut el a kedvezményezetthez, a fizetéskezdeményezési szolgáltató (PISP) pedig az ügyfél kérésére segít a megbízás technikai elindításában.

A fizetésindítási szolgáltatás különbözik a számlainformációs szolgáltatástól (AISP). Az AISP meghatározott számlaadatokat használ fel az ügyfél kifejezett hozzájárulásával; a PISP egy konkrét fizetési folyamatot kezdeményez. A PSD2 66. cikke előírja a fizetéskezdeményezésre jogosult szolgáltatók alapvető kötelezettségeit.

A tipikus technikai szereplők

Kereskedő: a vásárlás összegét, pénznemét és rendelési azonosítóját kezeli, valamint a fizetés eredményére vár.

PISP: a fizetésindítás ügyféloldali és banki kommunikációját szervezi, és a jogosultsága, illetve a banki API szerződéses vagy szabályozott feltételei szerint kommunikál a számlavezető szolgáltatóval.

Számlavezető bank (ASPSP): a fizető fél fizetési számláját vezeti, biztosítja a szükséges hozzáférési és hitelesítési eljárásokat, majd a vonatkozó feltételek mellett feldolgozza a megbízást.

Fizető fél: ellenőrzi a fizetés összegét, kedvezményezettjét, és a megfelelő banki folyamatban jóváhagyja a fizetést. A konkrét képernyők és API-hívások bankonként eltérnek.

1. A rendelésből fizetési szándék lesz

A webáruház létrehoz egy fizetési munkamenetet a PISP-nél, amelyhez rendelésazonosítót és a fizetéshez szükséges adatokat rendel. A vevő ekkor kiválaszthatja a támogatott bankot, illetve a PISP felülete megfelelően azonosíthatja a számlavezető szolgáltatót.

A kereskedő saját rendszerében érdemes minden próbálkozást külön technikai azonosítóval kezelni, ugyanakkor a rendeléshez kapcsolódó egyértelmű belső egyeztetési kulcsot megtartani.

2. A PISP átadja a megbízást a banknak

A jogosult PISP az alkalmazható PSD2-interfészen kezdeményezi a fizetést. A kérelem a megfelelő folyamatban tartalmazza például a kedvezményezett számláját, az összeget és a pénznemet; a konkrét API-mezőket a bank vagy a választott interfész dokumentációja határozza meg.

A PISP azonosítására és a szabályozott kommunikációra biztonságos technikai megoldások szolgálnak. Az EBA szakmai értelmezéseiben az eIDAS tanúsítványok szerepe is megjelenik a harmadik feles szolgáltatók banki interfészeken történő azonosításánál. A tanúsítvány megléte azonban önmagában nem helyettesíti a szolgáltatói jogosultság ellenőrzését.

3. Ügyfélhitelesítés és fizetésjóváhagyás

A bank a vonatkozó szabályok szerint elvégzi a szükséges ügyfélhitelesítést. A felhasználó banki alkalmazásban vagy más, bank által támogatott folyamatban ellenőrizheti a fizetés részleteit. Az erős ügyfélhitelesítésnél a hitelesítést a tranzakció összegével és kedvezményezettjével dinamikusan összekapcsoló követelmények is relevánsak lehetnek.

A bank a jogszabály szerinti feltételekkel bizonyos kivételeket is alkalmazhat az erős ügyfélhitelesítési kötelezettség alól. Emiatt nem minden banki folyamat néz ki teljesen ugyanúgy. A PISP-nek nem szabad a vásárlótól a banki hitelesítési titkokat indokolatlanul elkérnie vagy eltárolnia.

4. Technikai válasz, státusz és visszatérés

A kezdeményezés után a PISP a bank és az API által támogatott módon információt kaphat a fizetés állapotáról. Lehetséges, hogy a vásárló visszatér a webáruházba, miközben a tranzakció még feldolgozás alatt áll. A visszatérési URL megnyitása önmagában nem bizonyítja a fizetés sikerét.

A kereskedő backendjének hitelesített, szerveroldali státuszinformációból és szükség esetén a pénzügyi egyeztetésből kell döntést hoznia. A PISP callbackje, a banki API-válasz és a kedvezményezetti számlán ténylegesen beérkező összeg eltérő időpontban állhat rendelkezésre.